Szösszenet

Reggel mikor elmész arcomra csókot nyomva,

szemem még csukva, hisz magához húz az ágy.

Reggel mikor ébredek mellettem kihűlt a helyed,

de megvidámít a kisgyerek kacagás.

Reggel mikor ránézek kisfiúnak arcára,

eszembe jut mennyire vártam ezt.

Reggel mikor kislányunk mosolyog álmában,

Szívembe mosolyogva őrzöm meg.

Reggel mikor te nem mész el, hétvége van,

s karjaid közt alszom át az éjt.

Reggel mikor ágyba hozod a reggelit,

az nagyon aranyos, s igazi kedvesség.

Reggelente sokszor eszembe jut,

hogy jobbat sosem kívánhatnék nálad,

hisz te felemelsz és szárnyakat adsz,

te vagy ki mellett írhatok megannyi dalt.

Reggel olyan jó tudni, hogy vagy nekem,

imámban érted is szólni pár szót Istenhez.

Reggel sokszor, reggel úgy de úgy hiányzol,

de tudom, s remélem még sok reggel lesz veled.

Reggel csókot nyomok arcodra

és néha arany könnycseppet hullat a szemed.

Reggel elmondom, mennyire szeretlek,

De mondani akarom minden drága reggel.