Mikor pirkadattal aranynap kél,

Szemét nyitja minden mi él,

Bolyhos bárány felhők szállnak a földre,

Eltemetik a világot sűrű tejszerű ködbe.

A bokrokon csillámló harmatcsepp áll,

Egy kis barna madár párjára vár,

Mikor a nap a délre száll,

Elindul a pici kismadár.

Az iskola felé száll a kismadár,

oda száll és szépen körülnéz.

Hangja és külleme a nagy zajban elvész,

Mit az ész mond neki,

A tett támasztja alá,

Elindul a madárka,s amott száll alá.

Ott ahol a nap arany órát üt,

S ahol a kisbárány felhőkben újra minden eltűnt,

Eltűnik minden, a kismadár is csendben,

Csak az arany, sárga levél virít odafenn.

Odafent, a fa legesleg tetején,

A szél megfújja, s lassan útra kél,

Útra kél, s tér oda vissza a földre,

Nem száll már többé körbe-körbe.

Lehullott már az utolsó kicsi falevél,

Elindult szalad gyorsan sebesen a tél!

Youtube