Hogy higgyek?
Hogy higgyek, ha mindenki mást vall?
Hogy mutassak példát, ha tele vagyok gátlásokkal?
Azt mondták kérdezzelek bátran,
Te meg mondod a választ,
Senki mástól ne, csak tőled várják támaszt.
Így téged kérdezlek, hogy kell jól szeretni?
Egyesek szerint: önmagad és vágyaid át engedni.
Engedni, hogy az emberit, Istenivé formáld,
Két kezeddel egyengesd és még meg is áld!
Ha pedig nézed a világot itt minden testivé vált,
De tudom nem hiába a Lélek hozzánk leszállt!
De mi hajszoljuk a miénket, olyan néven
hogy ezzel majd meg fogunk dicsőíteni téged.
Ahelyett pedig, hogy téged dicsőítünk,
dicsőítjük a neked szóló zenét, az Istentiszteletet,
Szeretjük az életet a természetet
magát a vallást...
Mindent szeret az ember,
csak éppen téged és egymást...nem …!
Egy olyan világban élünk,
ahol minden gond és probléma, de nem minden probléma gond.
Így nem csoda ha az agyunk néha már, Csütörtököt mond.
Az igazán nagy problémák a kis problémák lettek,
az igazán kicsik meg a nagyok.
A világ hanyatlását éljük, és nem értsük , hogyan kellene jól szeretni?
Minden kell, de semmit nem akarunk igazán!
Gondolkodik az ember jövőn a házon, kocsin, hazán,
S mi marad a végén? Erről megfeledkeztünk...
Semmi más nem marad csak az ahogy éltünk!
Az marad mit tettünk az emberekért,
az amit lassan már senki nem is ért.
Nem az amit magunk után felhalmozunk,
amiért hónapokon, éveken át dolgozunk.
Az csak földi dolog!
De a mennyben Isten nem azt kérdi:
Volt e cross motorod, vagy csillogó autód, hatalmas házad?
Hanem számon kéri tőled, gyermekeid milyen lelkivel ruháztad?
Mit visznek tovább? Milyen értékrendet?
Megőrzik a kincset amit, az Isten nekünk rendelt?
Tel leletünk görcsös ragaszkodással!
Fájdalmas éjt-napot átérő gondolkodással!
Úgy akarunk neked tetsző életet élni, ahogy másnak tetszik.
Nem vesszük észre, hogy szerzünk néhány cetlit.
Hazudunk neked és hazudunk egymásnak.
Tele vagyunk aggodalommal és mikor azt mondjuk át adtuk,
de tudjuk, hogy hazudtunk, mert nem adtuk át.
Visszük tovább, és halmozzuk!
És aztán magunkat azzal nyugtatjuk, hogy legalább megfelelően hiszünk,
mert a másik ezt gondolja helyesnek!
Hogy kell hinni amikor mindenki megmondja?
Mindenkinek a másik hitére van gondja?
Hogy kell hinni amikor mindenre van recept?
Azt is le írják, hogy a hozzád kerüléshez mit kell tenni, milyen pontos út vezet.
Atyám Istenem, mindenkinek Atyja
Lelkem üdvössége, ki szívem vigasztalja.
Bocsáss meg kérlek, hogy ha rosszul tettem,
hogy igazából nem CSAK neked hittem!
Pedig te vagy az egyetlen ki méltó vagy, hogy megítéld hitemet,
Te vezethetsz ki tudatlanságból, mutathatod meg lelkem miért tombol!
Utoljára most már csak két dolgot kérek:
Taníts meg jól hinni, és jól szeretni végleg. Ámen