Hogyan is emlékszem?

Mint kinek fájdalom kísérte életét,

De mégis mondott nekünk sok mesét.

Felnevelt szép gyereket, unokát,

Adott nekik örömet, kis ágyacskát.

Még ha rosszak voltunk is ő szeretett,

Ha bár játékunkon nem mindig nevetett.

Úgy emlékszem rá mind ki templomba hívott,

Mind ki sok régi szép történetet mondott.

Bennem él az a sok történet, régi szép mese,

Ez már az enyém nem veszi el senki se.

Arca mosolya, s szeme csillogása,

Fonott kis kontya, s kendő lobogása.

Piros pöttyös kis bögrébe töltőt tejeskávé,
Cukros kenyér, sült pityóka, s finom marmalade.

Emlékszem még a sült bárány illatra,

S mellé készített pire pityóka.

Emlékszem arra is, hogyan lekvárt főztünk,

Vagy amikor kőttes palacsintát sütöttünk.

Óvodából ő haza vitt, kifestőst elő vett,

Kenyeret kent, tejet töltőt s bele kakaót is tett.

Emlékszem a sok jóra, s a rosszat el feledem,

Akármilyen volt is, őt én így szerettem.